2011. május 23., hétfő

Imádkozzunk az egyetemi ifjúságért

A kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület az Erdélyi IKE szakosztálya, olyan szervezet, amely a Kolozsváron tanuló, Isten Igéjéből táplálkozni vágyó egyetemistákat és fiatal felnőtteket tömöríti. Merjük remélni, hogy a FIKE nem csupán egy programhalmaz, hanem olyan erős közösség, ahol mindenki otthon érezheti magát, együtt lehet hasonló gondolkodású fiatalokkal, kapcsolatokat alakíthat ki, és legfőképpen az Úr közelségét érezheti.

A kolozsvári FIKE programjai közt heti rendszerességgel szerepel ifjúsági istentisztelet, bibliaóra, imaközösség, gitároktatás, irodalmi kör, fiú- és lánykör, sportdélután, origami klub, angol-, német- és románklub, illetve lehetőség van lelkigondozásra és tanácsadásra is. Legújabb kezdeményezésünk egy, a Refohászhoz hasonló imalánc kialakítása, az egymásért való felelősségvállalás és egymás terhének hordozása jegyében.

Ezúton kérem Testvéreimet, imádkozzunk együtt az imalánc sikerességéért, áldásos voltáért, a marosvásárhelyi és a kolozsvári FIKÉ-ért, az ifjúsági lelkészekért, illetve az egyetemista ifjúságért, hogy megmaradhassunk és erősödhessünk a hitben, az Isten és emberek iránti szeretetben.

Isten áldását kérve a gyülekezetek életére, szeretettel:

Sipos Lehel
kántor, lelki ügyekért felelős munkatárs
Kolozsvári FIKE




2011. május 21., szombat

Imádkozzunk a Magyar Református Egyház egységéért!

A Generális Konvent Elnökségének körlevele május 22. évfordulójára

majus22.org
2011.05.19.

http://majus22.org/p/logo2.gif

"Az egység, az összetartozás és a közösség örömét élhetjük át a kibontakozó együttműködésekben, a gyülekezeteink életét gazdagító testvérkapcsolatokban és a közös teherhordozás erősödésében."

„Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1,9)

Szeretett Református Testvéreink!

„Krisztus a jövő, együtt követjük őt!” – hangzott az egységre lépő Kárpát-medencei reformátusság jelmondata két évvel ezelőtt. A Magyar Református Egyház megalakulására emlékezve, az Isten dicsőségét és a megbékélést hirdető eseményért hálát adva szólít meg minket Isten igéje: „Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1,9)

Hálatelt szívvel emlékezünk idén arra is, hogy 1881-ben létrejött az egységes Magyar Református Egyház. Ez az egység néhány évtized múlva megszakadt, most mégis ennek az egységnek az örökségét kívánjuk továbbvinni. És bár vannak botlások, emberi gyengeségek, és sok kérdés még tisztázatlannak tűnik, összetartozásunk tudata és továbbhaladásunk szándéka egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen. Idő és energia, de legfőképpen Isten Szentlelkének vezetése kell ahhoz, hogy a 130 évvel ezelőtt létrejött, 2009-ben megerősített egység átformálja mindennapjainkat, gyülekezeteink és egyházunk életét.

„Krisztus a jövő, együtt követjük őt!” – hangzik hitvallásként ma is közösségvállalásunk üzenete. Pedig gyakran inkább úgy tapasztaljuk, hogy a történelem – az egyház, a szövetségek, a közösségek története is – az egymással való meghasonlások sorozata. Vajon nem hiábavaló-e Krisztus gyermekeiként mégis közösségvállalásról beszélni? Az embernél valóban hiábavaló. Hitvallásként kimondott jelmondatunkban azonban arról a szövetségről és közösségről tehetünk bizonyságot, amelyre Krisztus hívott el. Arról a közösségről, amely benne van, és általa valósul meg mindenek ellenére. Mert hisszük, hogy „minden általa és reá nézve teremtetett” (Kol 1,16b).

Az egység, az összetartozás és a közösség örömét élhetjük át a kibontakozó együttműködésekben, a gyülekezeteink életét gazdagító testvérkapcsolatokban és a közös teherhordozás erősödésében. Összetartozásunk jele lehet az ünnepi istentiszteleten megszólaló ige, ha ugyanaz a textus, ének és imádság hangzik el valamennyi Kárpát-medencei református közösségben.

Isten áldása kísérje a gyülekezet szolgálatát, hogy az ő elhívására igent mondva erősödjünk meg Krisztus közös megvallásában.

2011 májusa

a Generális Konvent Elnöksége


2011. május 3., kedd

Imádkozzunk az erdélyi református lelkészképzésért

Vasárnap (május 8-án) az Ez 34-ből való igék alapján kell közölnöm Isten időszerű akaratát. Magunkról, magunknak és a nyájért szólnak ezek a normatív elvárások. Az istentiszteleten (többek közt) azért fogunk imádkozni, hogy akarjon és tudjon a PTI a nyájért (és nem a nyájból) élő lelkipásztorokat nevelni. Azért is, hogy Isten küldjön (Mt 9, 36-38) munkásokat az ő aratásába, és (ma már ez sem mellékes) Kolozsvárra (ha már akkreditáltan is létezünk) küldje azokat, akik Istennek tájainkon élő nyája(i) mellett kívánnak lelkipásztorkodni. Végül (de nem utolsó sorban) a szolgálatban lévő lelkipásztorokért és lelkipásztori szolgálatért fog innen felhangzani az imádság. Szívesen vesszük, és megerősít, ha tudjuk, hogy bekapcsolódtok imádságunkba.

Szeretettel köszöntelek.
Kelemen Attila



A Második Helvét Hitvallás a nyilvános könyörgésről

"A hivők minden imádságukat egyedül Krisztus közbenjárásával, hitből és szeretetből, kizárólag Istenhez intézzék. A mennyei szentek segítségülhívását vagy ezeknek közbenjáróul való felhasználását tiltja Krisztus főpapi tiszte és az igaz vallás. Könyörögnünk kell pedig a polgári hatóságokért, a királyokért és minden méltóságban lévőkért, az egyházi szolgákért és a gyülekezetek minden szükségletéért. Nyomorúság idején pedig és különösen az egyház nyomorúsága idején szünet nélkül mind magánosan, mind nyilvánosan könyörögnünk kell."

(Második Helvét Hitvallás XXIII. fejezet)


2011. május 2., hétfő

Klaus Douglass az általános kérő imádságról

"A kérésnek egy külön formája az általános kérő imádság, amely kitekint a saját életünk látókörén túlra, és meglátja embertársaink (akár keresztyéniek, akár nem) nyomorát és szükségét. A másokért való könyörgés hozzátartozik a keresztyén ember diakóniai és papi küldetéséhez, hiszen egymásért kell élnünk. Megdöbbentő, hogy a Biblia milyen nagy jelentőséget tulajdonít a másokért való könyörgés erejének (már ha csak az Újszövetségben nézzük: Róm 15,30; 2Kor 1,11; Fil 1,9; Kol 1,9; 4,3; 2Thessz 1,11; 3,1; 1Tim 2,1 stb.). Ezért aztán komolyan is kellene vennünk ezt a feladatunkat. Az egyház helyesen cselekedett, amikor az általános kérő imádságot az istentisztelet állandó részévé tette."

Klaus Douglass: Isten szeretetének ünnepe. Az istentisztelet mai formáiról, Kálvin-Luther, Bp. 2005., 102. old.

2011. május 1., vasárnap

Imádkozzunk a Református Mentő Misszió terápiás programjáért

Imádkozzunk a Református Mentő Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány, május 2-13 között zajló rövid terápiás programjáért, a 13 résztvevőért, a munkatársakért és önkéntesekért.

Imádkozzunk alkalmas munkatársért a Magyarózdi Terápiás Otthonba, a megüresedett állásba (szenvedélybetegekkel foglalkozó szakember).

Adorján Kálmán lp.
Református Mentő Misszió