2011. április 30., szombat

Imádkozzunk Árkosi Erzsébet vesebeteg lányért

Kéréssel fordulok hozzátok, aki tud, csatlakozzon:

Gyülekezetünkben van egy leányka, 8 éves kora óta a veséi nem működnek, heti 3 alkalomra Kolozsvárra jár dialízisre. Pár éve segítségeteket kértem, hogy anyagilag hozzájárulhassunk egy vesebeültetéshez. Akkor meg is lett a műtét, a kislány látványos fejlődésnek indult, de sajnos az új vese is leállt, lassan három éve újra dializálják. Nagyszombat este jött a nagymamája, hogy imádkozzunk érte, mert szerdán rosszul lett, Nagypénteken a légzése is leállt, aligha éri meg a hajnalt. Nagyszombat este csak érte imádkoztunk. Másodnap tudtam beszélni a nagymamával, akkor azt mondta, hogy az állapota változatlan, önkívületben fekszik az intenzív osztályon. Csütörtök este jött újságolni, hogy Erzsike magához tért! hamarosan hazatérhet.

Aki olvassa, holnap adjon hálát velünk együtt, s kérje Isten további segítségét.

Köszönjük,
Szatmári Elemér
református lelkipásztor
Pusztadaróc

A leány neve: Árkosi Erzsébet



Imádkozzunk Cseke István szeme világáért

Május 1-én imádkozzunk CSEKE ISTVÁN 41 éves csucsai keresztyén testvérünkért, aki pár hónapja balesetet szenvedett, titánlemezt helyeztek el a koponyájában, bizonyos mértékben lát a sérült szemével is. Reménykedik, hogy Isten segítségével még jobban "visszajön" a szeme világa.

Ezért kérünk mindnyájatokat, hogy továbbra is könyörögjetek érte. Ha a Lélek indít, a holnapi istentiszteleteken is járjatok közbe érte.

Ezekkel a sorokkal az ő köszönetét is továbbítom.

Isten áldjon mindenkit! Áldott szolgálatokat kívánunk!

BUZOGÁNYNÉ KOVÁCS EMESE
református kórházlelkész, Kolozsvár


2011. április 25., hétfő

Kálvin János: Közbenjáró ima

"Mindenható Isten, mennyei Édesatyánk, azt ígérted, hogy kéréseinket meghallgatod, ha azokat a Te szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében terjesztjük Eléd. Azt halljuk parancsolatodból, hogy imádkozzunk azokért, akiket fölébünk helyeztél, a felsőbbségért és kormányzókért, aztán a Te néped minden szükségéért, és majd minden emberért. Így kérünk Téged minden fejedelemért és uraságért, a Te szolgáidért, akikre rábíztad a Te igazságosságod gyakorlását, kiváltképpen pedig ennek a városnak a vezetőiért, add nekik a Te Lelkedet, és naponta erősítsd őket. Kérünk Téged azokért is, akiket pásztorokul rendeltél, s akikre rábíztad a lelkek gondozását és a Te szent evangéliumod terjesztését, irányítsd és vezesd őket a Te Szentlelked által. Aztán kérünk Téged minden emberért, mivel Te az egész világ Üdvözítője vagy. Kiváltképpen könyörgünk azokért, akiket kereszttel vagy üldözéssel látogattál meg, akik szegények, börtönben vannak, betegek, vagy üldözöttek és a testnek vagy a léleknek egyéb próbáit és gyötrelmeit kell kiállniuk… Könyörgünk Hozzád érettük. Ámen."

2011. április 23., szombat

Kálvin János a könyörgések hasznos volta felől

Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere (Institutio religionis Christianae) IV.12.14.

"A fegyelem többi része, amely a kulcsok hatalmában tulajdonképpen nem foglaltatik, abban nyilvánul, hogy a pásztorok az idők szükségéhez képest biztassák a népet vagy böjtökre, ünnepélyes könyörgésekre, vagy az alázatosság, bűnbánat és hit egyéb gyakorlataira, melyeknek sem idejük, sem módjuk, sem alakjuk nincs előírva Isten Igéjében, hanem az egyház ítéletére van hagyva. Ennek a résznek megtartása is, míg egyrészt hasznos, másrészt a régi egyházban az apostolok korától kezdődőleg mindig használatban volt. Ámbár ugyan maguk az apostolok sem voltak annak első szerzői, hanem a példát a törvényből és a prófétákból vették. Mert ott látjuk, hogy valahányszor valami súlyos esemény történt, a népet összehívták; könyörgéseket szabtak, és böjtöket rendeltek. Az apostolok tehát azt követték, ami egyrészt Isten népe előtt nem volt új dolog, s amiről másrészt előre látták, hogy hasznos lesz. Hasonló nézet áll a többi gyakorlatokról is, amelyekkel a nép vagy kötelessége teljesítésére ébreszthető, vagy tisztében és az engedelmességben megtartható. Példák lépten-nyomon kínálkoznak a szent történetekben, melyeket nem szükség összegyűjteni. Egyszóval azt kell megtartanunk, hogy valahányszor a vallás tekintetében ellentmondás merül fel, melyet vagy zsinattal, vagy egyházi ítélettel kell eldönteni; valahányszor egyházi szolga választásáról van szó, valahányszor végül valami nehéz és nagyjelentőségű ügy tárgyaltatik; ismét midőn Isten haragjának jelei mutatkoznak, mint pl. döghalál, háború, éhínség: szent és minden időkre nézve üdvösséges intézkedés az, hogy a pásztorok nyilvános böjtölésre és rendkívüli könyörgésekre buzdítsák a népet. Ha valaki azokat a bizonyítékokat, melyek az Ószövetségből felhozhatók, nem fogadja el, mintha a keresztyén egyházhoz kevésbbé illenének, az bizonyos, hogy az apostolok is ekként cselekedtek. Ámbár azt tartom, hogy aligha akadna valaki, aki vitát támasztana a könyörgések hasznos volta felől."


Alsórákosi Nyilatkozat

Alulírottak, a Magyar Református Egyház tagjai, lelkipásztorai, presbiterei és elöljárói, illetve minden résztvevő, aki Krisztus békességének ügyét szívén hordozza, köszöntjük az Isten gyülekezetét, mely Alsórákoson van. A Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják minden helyen, a sajátjukon és a miénken: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Elsősorban hálát adunk Istennek tiérettetek és a ti Krisztusban való hitetekért. Imádkozunk azért, hogy az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, még e nehéz időkben is őrizze meg szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. A ti nyugalmatokért és testi-lelki békességetekért meg nem szűnünk Isten és emberek előtt közbenjárni: ezt a közbenjárást szent és keresztyéni kötelességünknek ismerjük. Hisszük, hogy mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít. Ő az, aki mibennünk él, és az ő helyét szívünkben más el nem foglalhatja. Éppen ezért kell egymás terhét hordoznunk, mint az ő egyetlen és oszthatatlan testének tagjai. Ugyanakkor gondot kell viselnünk mind önmagunkra, mind az egész nyájra, melyben a Szent Lélek bennünket vigyázókká tett, a Krisztus Anyaszentegyházá­nak legeltetésére, amelyet tulajdon vérével szerzett. Ő, aki a kilencvenkilenc juhot is otthagyja, hogy megkeresse a századikat, nevünkön szólít: kövess engem! Az ő hívásának engedelmeskedve jöttünk el ma hozzátok, és vigasztalásul, erősítésül magunkkal hoztuk több ezer keresztyén ember értetek elmondott virágvasárnapi és húsvét nagyheti imádságának hírét: sokuk nevét magunk sem tudjuk, de az Úr név szerint ismeri őket.

Hiszünk az imádság erejében. Hiszünk abban, hogy egymás hite által épülhetünk. Hisszük, hogy küldetésetek van ebben a világban, és tudatjuk veletek, hogy nem vagytok, és nem maradtok egyedül. Az Úr Jézus, ígérete szerint, velünk van minden napon a világ végezetéig az ő Szent Lelke által, illetve az ő látható földi testének, önnön vérén szerzett Anyaszentegyházának közösségében. Hisszük, hogy a Krisztusra épülő Anyaszentegyház legyőzhetetlen, és hogy nekünk, Krisztus tagjaiként szabad lelkiismerettel kell viaskodnunk a bűn és minden gonoszság ellen.

Tudjuk, hogy itt, Alsórákoson sem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk. Tudjuk, hogy sötét erők most is munkálkodnak a köztetek lévő keresztyéni ékes és jó rend megdöntésén. Isten országának állampolgáraiként viszont el nem fogadhatjuk a krisztusi és apostoli rendtől eltérő zűrzavart. Ennek a krisztusi és apostoli rendnek része az is, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Az apostol intése szerint mindenkinek csendesen kellene munkálkodnia, és a maga kenyerét ennie. Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitől, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek őket (1Tessz 3,1–15).

Tudjuk, hogy a jelen körülmények között egyre nehezebb számotokra, hogy meg ne restüljetek a jó cselekvésében. De hisszük, hogy az az Úr, akinek ereje erőtlenség által végeztetik el, újból és újból megerősít mindnyájunkat. Ezért kell Istennek hálát adnunk, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért, szeretett testvéreink, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy sem a ti munkátok, sem a mienk nem hiábavaló az Úrban. Mivel Református Anyaszentegyházunk és az egyetemes keresztyén Anyaszentegyház tagjaiként az élő és oszthatatlan Krisztus-test tagjai vagyunk, ezáltal egymásra is vagyunk utalva örömünkben és bánatunkban, jólétünkben és szenvedéseinkben egyaránt. Érettetek mondott imádságaink mellett, szent egymásrautaltságunkban pedig ígéretet teszünk arra, hogy másokat is buzdítva, engedelmeskedni fogunk a Mester intésének:



Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek;
amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok,
ha egymást szeretni fogjátok (Jn 13,34–35).



Kelt Alsórákoson, az Úr emberré válásának 2011. esztendejében,
Húsvét nagyhetében, április 20-án.